Név: Keiko Okinawa
Becenév: Iko, Kinzoku. Gúnyneve a Fekete mamba.
Nem:  nő
Kor: 23 év
Hajlító, vagy nem hajlító: hajlító
Párt: Hajlítók
Szülőhelye/Származása: Föld királysága
Alternatív hajlítási formák: homok- és fémidomítás, szeizmikus érzékelés.
Munka: rendőr, a fémhajlító egységnél szolgál jelenleg.

Tulajdonságai:

Külső:
Átlagosnak mondható termete, s külsője van. Vékony, karcsú és nőies, ugyanakkor izmos - a sok edzés, és kiképzés miatt -, és domborulatai is vannak. Talán, amit az emberek elsőre észrevesznek, az a sötét hajjal keretezett, fakó arcon ülő, fürkésző, kissé kegyetlen zöld szempár. Haja valóban sötét, szinte fekete - annak is vallja. Bőre eléggé sápadt, de szeme alatt nem éktelenkednek karikák. Ajkai vékonyak, általában vörös rúzzsal vannak befestve. Nem mosolyog. Szinte soha. Arca jobb oldalán, az állkapcsánál húzódik két sebhely. Arca karakteres, könnyen megjegyezhető.
Öltözködése általában egyszerű. Kedvenc színe a fekete, a szürke s a zöld. Mást nem igazán hord... Általában nadrág van rajta és csizma, de van egy-két nőiesebb darabja is, hátha a helyzet úgy kívánja, hogy csinosnak kell lennie.
Arca általában nem árul el sok érzelmet, szeme azonban - ahogy a mondás tartja - lelkének tükre. Ha valaki igazán ismeri, akkor képes a tekintetéből olvasni. Ha nincs meg az ismeretség, akkor azzal sem árul el túl sokat magáról, és arról, ami a fejében zajlik.
Mindig kihúzza magát, így tartása épp olyan egyenes, büszke és törhetetlennek tűnő, mint a jelleme.

Belső:
Azt gondolja, hogy törhetetlen, és soha, senki nem lesz képes se megsérteni őt, megtörni végképp nem, maximum megsebezni. Senki megértésére, végképp nem szeretetére nincs szüksége. Sosem látni kétségbeesni, nemhogy sírni. Acél idegekkel áldotta meg a sors.
Legjellemzőbb tulajdonságai: pesszimizmus, befelé forduló, kitartó, eszes. Óriási az önuralma és a munkabírása, ez már gyerekkorában is felszínre került. Már sok kemény leckét kapott az élettől, olyat, amitől más már rég összeroppanna, Keiko viszont tanul belőle, nemesedik tőle. Az élet már korán próbára tette…
Soha nem adja meg magát, inkább küzd a végsőkig.
Nehezen megközelíthető, és csak ritkán mutatja ki az érzelmeit. Sokan gondolják azt, hogy „ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek érzelmei”, de sajnos lényegében így van: nagyon kevés az érzelmi oldala, azokat nehezen mutatja ki, de ha kimutatja, az tökéletesen észrevehető.
Hűséges jellem, és megbízható. Nem az a „szerelmes-kislány'' típus, de biztos támasz lehet majd a későbbiekben.
Keiko olyan, mintha szüntelen leendő köztéri szobrához állna modellt: amikor szól, higgadt, amikor cselekszik, átgondolt, amikor dönt, megfontolt. Minden szavának súlya, minden kijelentésének éle és sarka van. Vitába szállni vele nem érdemes. Aki versenyre hívja, alulmarad. Ereje kitartásban és szívósságban rejlik. Számára mindig az Ügy az első, az Ember (legyen az bárki) csupán másodlagos. Céljaival oly mértékben azonosul, hogy egy idő után már maga sem tudja az általa képviselt ügyet a saját személyétől különválasztani. Keiko a csúcsra tekint. Közben gondosan a lába elé néz, hogy minden kis lépéssel előrébb és följebb jusson. A kitüntetés számára nem jelent jutalmat - sem örömteli meglepetést, sem felmagasztosulást nem érez, amikor a mellére tűzik. Úgy tekinti: ha valaki, hát ő megérdemelte, s ugyan ki másnak járna, ha nem neki? Ha nem kapja meg az őt megillető elismerést, komorrá és keserűvé válik. S miként Orwell Állatfarmjában a ló, ilyenkor is csak megrázza a fejét, és így szól: „akkor még keményebben dolgozom”. És húzza az igát tovább.
Mindig komoly, mindig elszánt és a végletekig terhelhető.
A hűsége nem fakul meg az évek során. Mint a halnak a víz, Keikonak a feladat az életeleme. Ha megvonják tőle, vagy ereje fogytán képtelen vele megbirkózni, úgy érzi, élete hiábavalóvá vált. A tétlenség megbetegíti, a fölöslegesség érzése elsorvasztja. Olyan, akire hosszú távon lehet számítani, akire biztosan lehet építeni. Önfeláldozó barát és kitartó, hű társ. Negatív tulajdonságai közül először keménységébe, szigorúságába, rugalmatlanságába ütközünk. Keiko emberi kapcsolatai - lekezelő, gőgös modora, részvétlen, hideg viselkedése, s pesszimista, zárkózott természete okán - rendre zátonyra futnak.
Csendes, halk modorú, finom és nyugodt. Ez a látszat. Igen sok arca van, nehéz pontosan körvonalazni.
A divat terén a klasszikus, hagyományos szabásvonalat kedveli, ruhái megválasztásánál elsősorban arra ügyel, hogy jól mutassanak rajta, s csak azután érdekli a divat. Szereti az egyszerű, sötét, főként fekete ruhákat, amelyek igen jól állnak neki, kiemelik erőteljes személyiségét és jellegzetes eleganciáját. „Tudom, hogy beképzeltnek tartanak. Valójában csak elfelejtettem, hogy kell kedvesnek lenni.” Lelke mélyén gyakran bizonytalanság és gyanakvás honol: eléri-e azt, amire a legjobban vágyik? Nem nagy kívánság, azt szeretné, ha ő is őszintén, megalkuvás nélkül tartozhatna valakihez.
Szívósan, olykor kíméletlenül harcol céljaiért, és ezekért gyakran feláldozza barátait, szeretteit. Vagy éppen felhasználja őket a siker felé vezető úton.
Elsősorban szakmai elfoglaltságával törődik, érzelmi élete másodlagos. Életének az utóbbi területét alárendeli az elsőnek, s figyelembe sem veszi azokat a férfiakat, akikből hiányzik a törekvés, akik nem törekszenek nagyon jó anyagi körülményekre (vagy azokat már nem teremtették meg maguknak), vagy rendkívüli hírnévre. Ambíciói igen cselekvővé és eredményessé teszik, bár vannak pillanatok, amikor melankóliába süllyed. Mindig nyughatatlan, ám belső vívódásaiból semmit sem árul el a külső szemlélődőnek. Segítsége mindig jól jön, mivel a legtöbbször igen szakavatott.
Meg kell tanulnia őszintén kimutatni az érzéseit, még ha ez kockázattal is jár, és tudomásul kell vennie, hogy a szeretet és a szerelem legalább olyan fontos az életében, mint a karrier.
Erős, igyekvő, kiváló támasza annak a férfinak, aki törekvéseinek szintjére képes emelkedni. A szívéhez vezető egyetlen út a szereteté és nagyon nehéz boldogulni vele, ha a vérmérsékletével teljességgel ellenkező dolgot várnak tőle.
Önmagához is szigorú, gyakran magasra teszi a mércét, hiszen ez  „így természetes”.
A családot igen fontosnak tartja, nagyon hűséges, és csak nehezen bocsátja meg, ha csalódnia kell. Nem tűri a hűtlenséget, hiszen igen nehéz lenne elfogadnia ezt a számára teljességgel idegen és ismeretlen magatartást.

Történet:
,,Bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, mindennek megvan a maga ára. Így mielőtt csatába szállsz, jobb átgondolni, mit vagy hajlandó veszíteni.''
Két Földidomár egyetlen gyermeke, mégsem került soha a középpontba, ugyanis gyakran csak ketten voltak otthon, édesanyjával, mivel apja bevonult, amikor Keiko öt éves volt. Tíz év múlva tért vissza; öregen és fáradtan. Eközben Keiko édesanyjától eltanulta az Idomítás alapjait. Sosem volt épp szófogadó, vagy házban-ülő típus, mindig jött-ment, vagy gyakorolt, már fiatal korában is hatalmas önfegyelemmel és kitartással rendelkezett. A harmadik tulajdonság, ami az előző kettővel trióban járna, a türelem, hiányzott belőle, de az, hogy törtető, épp elég.
Mikor apja visszatért a frontról, öt évig boldogan éltek, de aztán a háború újra kezdetét vette, s Daiki Okinawának újra be kellett volna vonulnia, s mivel nem volt fia, csak egy lánya, Keiko személyében, nem tehetett mást, harcolnia kellett a hazájáért. Keikonak ez azonban nagyon nem tetszett, s úgy döntött, ő megy el a férfi helyett. Ellopta a vértjét és a kardját is, és semmit sem hagyván maga után, elment.
A kijelölt táborba érve közölték vele, hogy ez nem ilyen egyszerű, ugyanis még mielőtt a háborúvalóban elkezdődne, az újoncokat ki kell képezni. Ez két évig fog tartani. A sok fiatal katona közül, s talán az egész csapatban Keiko volt az egyetlen nő, ezért igencsak alábecsülték és lenézték. Bár nem viselte el ezt a féle bánásmódot, megvédte magát, s visszaszólt bárkinek, aki megérdemelte. Nem is vált a társaság kedvencévé, de ez őt egyáltalán nem érdekelte.
Nem is kellett sokáig elviselni ezt, ugyanis minden újoncot elküldtek egy-egy bölcshöz, aki a tanítója lesz majd két évig. Keiko Hiraku Mesterhez került, aki nem épp vajszívűségéről volt híres, sőt...! Ő volt az egyik legkeményebb kezű Mester az összes közül. Ráadásul lenézte a nőket, ugyanis úgy gondolta, ők csak a házkörüli munkára jók, s nem értenek a hajlításhoz. Keményen fogadta Keikot is, bár korábban azt írta a tábor vezetőinek, elfogadja a nőt tanítványának. Bár a nő számított ilyesfajta fogadtatásra, ugyanis a férfiak, a táborban már meséltek neki Hirakuról. „Egy dacos pillantás, és kikapja a szemedet. Ha pedig bármiféle henyélésen kap, úgy töri ketté a tested, mint egy száraz gallyat. És akkor neked annyi. Ne feledd.: semmi gúnyolódás, semmi visszabeszélés! Legalábbis az első évben.. Mélységesen megvet minden nőt.''.
A nőt, megérkezvén, Hiraku Mester kihívta egy párharcra. A szabály annyi volt, hogy tilos használnia hajlítói képességeit, s csak az általa ismert harcművészetet vetheti be, és, ha egyszer eltalálja Hirakut, akkor a férfi fejet hajt előtte. A Mesterről kiderült, valóban nem kedveli a nőket, s bár Keiko nagyon udvarias volt, és a legjobbat nyújtotta harc közben, nem volt elég. A férfi majdnem eltörte a csuklóját, többször megütötte, s megrúgta, ezen felül mély sebet vágott a nő oldalába.
A valódi képzés másnap kezdődött. Az első feladat az volt, hogy Keikonak öt centiről át kellett ütnie egy vastag fatáblát. Pihenés képen hosszú lépcsősorokon kellett felcipelnie két teletöltött vödröt. Majd a Mesterrel gyakorolnia kellett a harcművészeteket és a kardforgatást - egyéb más fegyverek használata mellett. Ez így ment fél évig. Keiko akkor majdnem úgy döntött, lemond a tervéről, s haza megy. A keze remegett, nem volt képes pálcikával enni sem. A Mester pedig másképp nem engedte. A nő fáradt volt, és abba akarta hagyni… „A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is.'' Végül nem tette meg, s folytatta a kiképzést.
Fél év múlva a Mester úgy ítélte, Keiko rengeteget fejlődött az eltelt esztendő során, s belekezdtek a Föld- és Fémhajlításba is. Egy évig gyakoroltak, s a Mester küldte a levelet a táborba, a vezetőségnek, hogy pártfogoltja készen áll a harcra, s büszke rá, amiért ő kapta Keikot, s hogy egy ilyen nő lehetett a tanítványa. Keiko utolsó, ott töltött estéjén kapott is a Mesterétől egy szamurájkardot. Különlegessége a markolathoz közelebb eső végében lévő, sárkányos dombormű. „Tudom, hogy ha egyszer elszántad magad, keresztülviszed, amit a fejedbe vettél. Te már csak olyan vagy, hogy mindig mindent végigcsinálsz.'' - e szavakkal búcsúzott tőle Mestere.
Keiko a táborba érve újabb kihívás előtt találta magát. A két évvel ezelőtti újoncok már nem újoncok voltak, hanem tábori kiképzők, Keiko is. Ők, akik sikeresen visszatértek a Mestereiktől - nem voltak sokan, mindössze tizennégyen -, megkapták azon társaik kiképzését, akik nem jártak sikerrel ott, ahol ők igen.
Bár erre nem maradt sok idejük, ugyanis a hosszú, fájdalmas, megterhelő háború megkezdődött. És nem is ért véget öt, hosszú évig. Bár akkor mindenki azt mondta, nincs többé veszély, Keiko úgy gondolta, a béke, s a fegyverletétel nem lesz se hosszú idejű, és nem is valódi. Számított rá, hogy pár éven belül újra visszahívják. Ám élete egy új fejezetébe kezdett bele akkor, ugyanis szinte kapkodtak érte a különböző rendőrségeken. Végül is Keiko ravaszul kihasználta azt a felkérést, ami a legnagyobb megbecsülést adhatja neki, így Köztársaságvárosba ment.
Ott találkozott egy hasonló korabeli Levegő idomárral, akibe konkrétan, szerelmes lett. De ezt nem akarta bevallani sem önmagának, még inkább nem a férfinek. Amúgy sem szeretett az érzelmeiről beszélni.. S bár együtt voltak, legalábbis úgy tűnt, Keiko végig azt hajtogatta, „ez nem komoly, csak játszunk… felnőttesen.''.
Aztán egy nap Keiko veszélyes ügybe keveredett. A városi rosszfiúk megelégelték kifogásolhatatlan munkáját, s úgy döntöttek, véget vetnek ennek, s megölik a nőt. Egy olyan helyiségbe vitték, ahol nem volt se föld, se fém, se semmi, amit idomítani tudna, megkötözték, s úgy döntöttek, szórakoznak is egy kicsit, mielőtt megölnék. A csapat egyik tűzidomárja beleégette hátába a csapatuk nevét, a Fekete mambát (ブラックマンバ), s akkor szerezte a két sebet, a jobb állkapcsánál, mikor menekülni próbált. A rendőrség tagjai majd' egy napig keresték Keikot, mikor végre a nyomára bukkantak, s megölték a Fekete mamba nevű csapatot, akik egyébként rettegésben tartották Köztársaságváros lakóit, de nevüket nem sikerült kitörölni az emlékek közül, miután az örökre ott fog díszelegni a nő hátán.
Nem sokkal később a Levegőidomár férfit is elszólította a sors Keiko mellől, aki bár akkor sem vallotta be érzelmeit - amivel talán maradásra bírta volna a férfit.. sosem derül ki. -, sőt, összeveszett vele, s végül haragban váltak el. ,,Lehetséges, hogy két ember szereti egymást, de van, hogy a szerelem nem elég önmagában. A szerelem elvesztése pedig olyan, mint a szervkárosodás. Mintha haldokolnál. Az egyetlen különbség, hogy a haldoklás véget ér. Ez? Örökké is eltarthat.''
Azóta még távolságtartóbb, még hidegebb, még komolyabb, mint a férfi távozása előtt volt. Többször is elő akarták léptetni kapitánnyá, de ő nem akar ennyire központú személyiséggé válni; jobb szeret csöndben suttogni a háttérből…

Monológ:
"A beismerés mindig a gyengeség jele. Az erős lélek magában tartja a titkait, és csöndben viseli a büntetését."

Egyéb:
van egy tetoválása, a Föld királyságának szimbólumával, az oldalán, a bordáinál.

Egyéb képek:

Kijátszó:

Név: Shana
Elérhetőség: MorphineKiss.gp
Kor: 17